Szöul - 1988

Az előző két olimpia bojkottja kapcsán az egész világ félve várta, milyen újabb politikai vihar zavarja meg az olimpia békéjét.
Bizonytalan volt minden: elhangzottak bojkottfenyegetések, de voltak felek, akik még fegyveres összecsapásokat is kilátásba helyeztek. Mindezek ellenére végül mindenki ott volt Szöulban.
A négy órás megnyitó szokatlan és nehezen értelmezhető volt, de a stadionban helyet foglaló 100 ezer fős közönség, és a televíziók képernyője előtt ülő kétmilliárd ember bizonyára élvezte a látványt és a színes forgatagot.
Magyarország fantasztikus eredménnyel, összesen 11 aranyérmet szerezve zárta a játékokat. Nehéz is volt búcsúzni Szöultól, mert – ahogyan az azóta szállóigévé vált mondat jelzi – „Jó volt itt magyarnak lenni!” Kerületünk sportolói is oroszlánrészt vállaltak a győzelmekből, két „vasasos” mellett kilenc „honvédos” térhetett haza bajnokként. Öttusában most sem találtak legyőzőre a mieink, és mind az egyéni, mind pedig a csapatversenyt az első helyen zárták.
Martinek János volt a duplázó (egyéni és csapat győztes), és lett a legfiatalabb olimpiai bajnok öttusázó. Úszásban is remekül teljesített a magyar küldöttség, kerületünkből pedig Szabó Józsefnek, becenevén „Joe”-nak, a 200 méteres mellúszás megnyeréséért szólt a magyar himnusz a dobogó tetején. A honvédos Borkai Zsolt maximális pontszámmal lett lólengésben olimpiai bajnok, és 28 év után végre aranyérmet vívott ki magának a férfi kardcsapat.
A Han folyó kedvezett versenyzőinknek: Gyulay Zsolt nagy küzdelemben nyerte meg a kajak egyes 500 métert, míg 1000 méteren a kajak négyes (a Honvédban már összeszokott tagok) lapátolta össze magának az aranyat.