Peking - 2008

A Kínai Olimpiai Bizottság már 1910-ben megalakult, de csak 22 évvel később jelent meg az olimpiai játékokon. Polgárháborút követve Tajvan lett a jogutód, így a „népi Kína” olimpiai részvétele minduntalan akadályokba ütközött. Közel ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rendeződjön a diplomáciai viszony Tajvan és Kína között, és 1979-ben felvették a Kínai Népköztársaságot a NOB tagjai közé. Kína az évtizedek alatt folyamatosan fejlődött, így várható volt, hogy előbb vagy utóbb olimpiát fog rendezni. A NOB 112. ülésén végül a 2008-as játékok rendezési jogát meg is kapta. A hatalmas birodalom elképzelhetetlen mennyiségű pénzt költött Peking totális „felforgatására”, mely nemcsak népességszámát tekintve, de modernitásában is világvárossá nőtte ki magát. Lakóparkok ezreit, száz szállodát meghaladó szálláshelyet, 37 teljesen új sportlétesítményt építettek fel. Köztük olyanokat is, amiket a 21. századi építőművészet remekei közt tartanak számon, úgymint a mindenki által Madárfészekként ismert Nemzeti Stadiont, vagy az úszószámoknak otthont adó „Vizeskockát” (Nemzeti Vízi Központot). A nyolcas szám a kínaiak kabalaszáma, így nem volt hát meglepő, hogy a játékokat 2008. 8. hónap 8. napján, helyi idő szerint este 8 óra 8 perckor nyitották meg.

Magyarország ezen az olimpián a korábbiakhoz képest szerényebb eredményt ért el, de így is büszkék lehettünk érmeseinkre. Aranyéremből Pekingben „csak” három jutott nekünk, de abból talán a vízilabda válogatott ismételt győzelme volt a legemlékezetesebb: az olimpiák történetében először fordult elő a magyar válogatottal, hogy zsinórban háromszor lett olimpiai bajnok. Kerületünk vízilabdásai most is kivették részüket a győzelemből, akik szám szerint heten erősítették az aranycsapatot. Kiss Gergely és Molnár Tamás pedig Pekingben lett immár háromszoros olimpiai bajnok.