München - 1972

 

A müncheni olimpiát megelőző évtizedekben folyamatos, politikai jellegű probléma volt az NSZK és az NDK huzakodása a sportban is.

1969-től új német kormány került hatalomra, és reálisabb külpolitikájuk segített megszüntetni a két köztársaság közötti konfliktusforrásokat. Végül 1972-ben az NDK saját nevén, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) teljes jogú tagja vonulhatott fel a megnyitón.

A bajor „milliós falu”, az életöröm, a sörfesztiválok világhírű városa a megnyitó pillanatától kezdve az olimpia országává változott. Új létesítmények épültek, és a játékokra létrehozták a világ akkori legnagyobb sportcentrumát, tökéletes körülményeket biztosítva a versenyekhez. A versenyzők meghálálták mindezt, és az általuk elért sporteredmények is méltók voltak minden idők addigi legnagyobb olimpiájához. Majd szeptember 5-én jött a döbbenet, a tragédia: a „Fekete Szeptember” nevű terrorszervezet tagjai hajnalban behatoltak az olimpiai faluba, rátámadtak az izraeli küldöttségre és több sportolót is megöltek. A NOB a történtek ellenére döntött: a játékokat folytatni kell.

Szeptember 6-án a sportolók már újra versenyeztek.

A magyar csapat végül 6 arany-, 13 ezüst- és 16 bronzéremmel térhetett haza e keserédes olimpiáról. Kerületünk kiválóságai közül Münchenben ketten értek fel a dobogó legfelső fokára, mindketten a Vasas SC sportolói voltak akkoriban. Hegedűs Csaba birkózó – aki az egy évvel korábbi szófiai világbajnokságon kapta a „Mister Tus” becenevet, mert összes mérkőzését tussal nyerte meg –, nemcsak győzött, de ő szerezte Magyarország századik (!) olimpiai bajnoki címét. Őt követte a sorban Gedó György, ökölvívó, aki papírsúlyban szerezte meg élete első, a nyári olimpiák történetének pedig 101. magyar aranyérmét.