Mexikóváros - 1968

Mikor kiderült 1963-ban, hogy Mexikóváros rendezhet olimpiát, egyúttal hosszú éveken át tartó viták indultak arról, hogy lehet-e, szabad-e egyáltalán ott olimpiát rendezni.

Hogy miért merült fel ez a kérdés? Mert Mexikóváros 2250 méter magasságban fekszik, így a „magaslati láz” okozta esetleges nehézségekről a különböző sportágat képviselői másként vélekedtek.

Végül e különlegességnek tudhatták be, hogy a legtöbb atlétikai szám világcsúccsal végződött (összesen 48 új világcsúcs született). A játékokat sajnos beárnyékolta a nyitány előtt tíz nappal bekövetkezett tlatelolcói mészárlás, ahol főleg ellenzéki diáktüntetőket öltek meg a mexikói hadsereg és titkosszolgálat emberei. Végül a játékok elkezdődtek, méghozzá nem is akárhogyan: a olimpiák történetében először itt gyújtotta meg nő az olimpiai lángot.

A magyar csapatnak végül az egyik legjobban sikerült olimpiája lett, összesen 10 arany-, 10 ezüst- és 12 bronzérmet szerezve az éremtáblázat negyedik helyén végzett. Kerületünk sportolói közül Kozma Istvánnak ismét sikerült győzedelmeskednie, pedig a verseny alatt erősen náthás volt, ráadásul rávágták a kezére az ajtót, így műtött körömmel vágta földhöz ellenfeleit.  Mellette egy másik birkózó, Varga János, kötöttfogású légsúlyban nagy meglepetésre szintén felállhatott a dobogó legfelső fokára.

Öttusázóink most csapatként remekeltek, és a kerületünkben sportoló Török Ferenc és Móna István örülhetett az olimpiai címnek. Labdarúgó csapatunk most sem talált legyőzőre, így az „aranylábú” fiúk most is aranyérmesek lettek. A csapatot a honvédos Kocsis Lajos és a vasasos Menczel Iván erősítette.