Melbourne - 1956

 

Ez volt az első ötkarikás találkozó a déli féltekén, mely több szempontból is rendhagyó versenynek számított.

Például a szigorú ausztrál állat-egészségügyi szabályok miatt a lovasversenyeket a svédországi Stockholmban kellett megrendezni még a nyár folyamán, pedig a játékok hivatalosan csak novemberben kezdődtek. A játékok megnyitása előtt közvetlenül olyan külpolitikai konfliktusokba bonyolódott a fél világ, hogy szinte „testközelbe” került a háború, több ország is lemondta és bojkottálta a részvételt.

Még a nyári esélylatolgatások a legsikeresebb magyar eredményeket ígérték, ám az országunkat sújtó októberi történések kihatottak a csapatunkra is, így a politika került előtérbe.

Minden idők legerősebb magyar olimpiai csapatával vehettünk volna részt az 1956-os olimpián, ha az októberi forradalom nem fújja szét együttesünket. A kedvezőtlen körülmények ellenére is a magyar küldöttség végül kilenc aranyéremmel térhetett haza.

Az aranyesőből több csapatunk is kivette a részét, melyek tagjai rendre kerületünk egyesületeiből érkeztek. Férfi kardcsapatunk ismét diadalra vitte a magyar pengét, Kárpáti Rudolf pedig egyéniben is bajnoki címet szerzett. Tornában a női kéziszercsapat állhatott fel a dobogó tetejére, és látszólag könnyedén szerezték meg újabb olimpiai bajnoki címüket a vízipólósok, de a valóság mást mutatott.

/Az olimpiai vérfürdő néven elhíresült elődöntőt a Szovjetunióval játszottuk, mely végül verekedésbe torkollott. A magyarok 4:0-ra nyertek, ezzel bejutva a döntőbe, de a meccset hivatalosan máig nem fejezték be./ A játékok végén érkezett Papp László dinamit ökle, aki harmadszorra nyert olimpiát, és ez akkor egyedülálló teljesítménynek számított.