Los Angeles - 1984

Az amerikai volt a harmadik olyan nagyváros (Párizs és London után), amelyik kétszer volt házigazdája az ötkarikás küzdelmeknek.

A négy évvel korábbi bojkottálásért a „birodalom visszavágott”, így a szocialista tömbbe tartozó, és velük szoros gazdasági kapcsolatban lévő országok nem vettek részt a játékokon. Ennek a „döntetlennek” senki sem örült, és legnagyobb vesztesei mindkét esetben a sportolók voltak. Magyarország sem vett részt ezen az olimpián, amit először rendezett gyakorlatilag egy privát cég. Mindenki várta, hogy ismét Amerikában rendezzenek ötkarikás játékokat, a problémát csak az jelentette, hogy nem akartak deficites eseményt szervezni. Pedig ismert volt, hogy az olimpiák veszteséges vállalkozások.

Ekkor jött az ötlet: privát cégre bízni a rendezést! Találtak is egy pályázót, aki tehetségének, üzleti érzékének és kreativitásának köszönhetően nyereségessé tette az olimpiát. Hogy csinálta? Például eladta az olimpiai fáklyafutást, limitálta az olimpia fő szponzorainak számát, amivel elérte, hogy a nagy cégek egymást licitálták felül, hogy bekerüljenek a szűk körbe, de még az 5,8 millió eladott belépőjegy hátulját is kiárusította reklám céljára. És hogy a sportról is essen szó: az olimpia szupersztárja az a Carl Lewis volt, aki ígéretéhez híven 4 aranyérmet szerzett (100 és 200 méteres síkfutás, távolugrás és 4×100 méteres váltó). A kosárlabda és a labdarúgás profi torna lett, ahol – bizonyos megkötésekkel – engedélyezték a profi játékosok szereplését.

A bojkott ellenére ez az olimpia is remekül sikerült, csak mi magyarok szomorkodhattunk amiatt, hogy nem lehettünk ott.