Atlanta - 1966

Az újkori olimpiai játékok kezdetének 100. évfordulója volt ez az úgynevezett „aranyolimpia”, mely meglepetésre nem tért vissza az olimpia bölcsőjébe, Athénba. A NOB az esélyesnek gondolt görög helyszín helyett az ismeretlen Atlantának adta oda a rendezés jogát. Megdöbbent a világ. Ez volt azonban az első olyan olimpia, melyre az összes NOB-tagország jelentkezett, szám szerint 197 nemzet. Az elnök „különleges játékok”-nak minősítette a szervezési hibákkal tarkított olimpiát, mert hibából akadt bőven: már a nyitóünnepség is négy órás késéssel kezdődött, utána a közel 10 ezer sportolót egyetlen szűk kapun akarták a buszokhoz engedni, hogy az olimpiai faluba visszatérhessenek. A buszok kis száma miatt sok versenyző csak hajnalban ért haza. A játékok ideje alatt végig zavarok voltak a számítógépes hálózatokban is. A megnyitó napján pokolgépes merénylet történt az Olimpiai parkban, és kész csoda, hogy „csupán” két életet követelt a támadás. A tetteseket nem találták meg, a NOB vezetősége pedig hamar döntött: a játékoknak folytatódni kell! És folytatódtak…

A rendezési hibák ellenére mégis nagyszerű eredmények születtek a versenyeken, a magyar csapat pedig hét aranyéremmel térhetett haza. Egyetlen kerületi érdekeltségű versenyzőnek szólhatott a himnusz ezen az olimpián. Ő nem volt más, mint a vasasos Kovács István, alias „Kokó”, aki már négy évvel korábban aktuális világbajnokként érkezett a játékokra, de győznie akkor még nem sikerült. Ellenben most, Atlantában, ahova a legfényesebb medálért érkezett. Ő pedig jött, ütött és győzött!